A komló a Földközi-tenger keleti partvidékéről származik. Régi kultúrnövény, i. e. 2000 évvel már ismerték a komlós sört. Világszerte elterjedt, főként Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában, Ausztráliában termelik nagy mennyiségben. Magyarországon már a 13. század óta ismert.
A komlótobozt ősidők óta használják Ázsiában hidegrázás, malária és különböző emésztő-szervrendszeri panaszok ellen és enyhe nyugtatóként. A magyar népgyógyászatban vízhajtó, nyugtató teakeverékben használták, forrázatából lágyító és fájdalomcsillapító borogatást készítettek.
Ma a komlót háromféleképpen hasznosítják: keserűanyagként étvágytalanság ellen, gyomorgyengeségnél és ideges gyomorpanaszoknál;
nyugtatóként az idegek túlfeszítettsége esetén, alvászavaroknál, ideges nyugtalanságnál és nemi túlizgatottságnál;
a népi gyógyászatban külsőleg borogatásként fekélyek és gennyesedések esetén.
A komlóban levő anyagokat részletesen feltárták.
Három csoport határozza meg a gyógyszerhatást: az illóolaj, amit a komlótobozok 0,3-1 g%-ban tartalmaznak, és amit mint aromahordozót különösen jól megvizsgáltak; több mint 150 különféle összetevőt fedeztek fel benne.
A komlótobozok nyugtató hatásának előidézésében az illóolaj nyilvánvalóan nem vesz részt, azonban a komlónak tulajdonított antibakteriális hatás forrását itt lehetne keresnünk.
A cseranyagok, amelyekből a komlótobozban 2-4 % található, igazolja a hasmenés és a bűzös hasmenéssel és bélgázokkal járó bélmegbetegedések elleni alkalmazását.
A komlóban illóolajok, cseranyagok és keserűanyagok vannak.
A humulon és lupulon keserűanyagok teszik hatásos gyomorgyógyszerré a komlótobozokat; ezek felelősek nyugtató hatásáért is.
A keserűanyagokból tárolás közben oxidáció útján leválik egy anyag (2-methyl-3-buten-2-ol), amely a nyugtató hatás előidézője.
Feltételezik, hogy a komlótea elkészítésekor és bevételekor történik a humulon és lupulon átalakulása; ezzel lehetne a nyugtató hatást magyarázni.
nyugtatóként az idegek túlfeszítettsége esetén, alvászavaroknál, ideges nyugtalanságnál és nemi túlizgatottságnál;
a népi gyógyászatban külsőleg borogatásként fekélyek és gennyesedések esetén.
A komlóban levő anyagokat részletesen feltárták.
Három csoport határozza meg a gyógyszerhatást: az illóolaj, amit a komlótobozok 0,3-1 g%-ban tartalmaznak, és amit mint aromahordozót különösen jól megvizsgáltak; több mint 150 különféle összetevőt fedeztek fel benne.
A komlótobozok nyugtató hatásának előidézésében az illóolaj nyilvánvalóan nem vesz részt, azonban a komlónak tulajdonított antibakteriális hatás forrását itt lehetne keresnünk.
A cseranyagok, amelyekből a komlótobozban 2-4 % található, igazolja a hasmenés és a bűzös hasmenéssel és bélgázokkal járó bélmegbetegedések elleni alkalmazását.
A komlóban illóolajok, cseranyagok és keserűanyagok vannak.
A humulon és lupulon keserűanyagok teszik hatásos gyomorgyógyszerré a komlótobozokat; ezek felelősek nyugtató hatásáért is.
A keserűanyagokból tárolás közben oxidáció útján leválik egy anyag (2-methyl-3-buten-2-ol), amely a nyugtató hatás előidézője.
Feltételezik, hogy a komlótea elkészítésekor és bevételekor történik a humulon és lupulon átalakulása; ezzel lehetne a nyugtató hatást magyarázni.
Azonban biztosan vannak még további anyagok, amelyek részt vesznek a hatásban. A komlófürdők és komlópárnák nyugtató hatását biztosra vehetjük.